- A szabadság az, ha azt teheted, amit szeretsz.
- A szabadság az, ha akkor teheted, amikor akarod.
- A szabadság az, ha nem függsz senkitől és semmitől.
Ez hogy is van a gyakorlatban? Mit lehet előhúzni a kalapból, mikor a fent említett 3 nem áll fenn? Mivel formálhatóak át az események?
- A szabadság az érzéseidben történik.
- A szabadság a gondolataidban történik.
- A szabadság a döntéseidben történik.
Sokféle munkára gondoljuk, hogy az unalmas, hogy abban nem lehet boldognak lenni stb. Sokan gondolják, hogy ilyen pl. az anyaság főállásban. Hogy élem ezt meg én?
Nem kényszer számomra ez a helyzet, hanem egy lehetőség. Én hálás vagyok, hogy anya lehetek. Ha az a baleset másképp alakul, én most nem lehetnék Noel anyukája, pedig Noel édesanyjának lenni nagyon jó dolog. Azáltal lehetek anya, hogy van gyermekem és azt gondolom, hogy igazán anyának lenni annyi tanulással, önképzéssel jár, hogy sosem unalmas. Hogy ennek a folyamatnak, hogy egy gyerek felnő, bárminek, ami a gyermekemmel történik, aktív résztvevője lehessek, és ne csak úgy történjenek a dolgok, ne csak mások mondják meg, mit csináljunk (az orvos, a tanár, a nagyszülők, a szomszéd), tudatos helyzetkezelések legyenek, ahhoz sok információra, tanulásra, helyzetfelismerésre van szükség. Azt gondolom, ott válik unalmassá valami, mikor már nincs benne kihívás, fejlődési lehetőség, mikor már nincs értéke számunkra annak, amit csinálunk. Na, hát a szülőség nem ilyen.
Éreztem már azt, hogy megfulladok. De nem attól, hogy Noel nem jár, nem az anyaságtól vágyom szabadulni, hanem a skatulyát muszáj széttörnöm, amibe az emberek raknak minket. Te ez vagy, így kell viselkedned, így kell érezned, állj be a sorba. Én erre nem-et mondok. Azoktól a helyzetektől fulladnék meg, amibe belekényszerítenének minket azzal, hogy nem tesznek meg dolgokat vagy keresztbe tesznek, hogy elvegyék a lehetőségeinket. Ha én nem vagyok boldog, te se legyél az. Ha nekem nincs, neked se legyen. Nem maradhat az életünkben, aki így érez, gondolkodik, cselekszik!
- A szabadság a felelősségvállalásnál kezdődik. Én döntök arról, hogy mire gondolok, mit érzek, hogyan állok hozzá egy helyzethez.
A mozgásteredet nem a lábaid befolyásolják, hanem a félelmeid.
- Szükség van hangokra, amik hangosabban szólnak, amik mást mondanak.
- Szükség van tettekre, amik kiabálnak, amik újat mutatnak.
Valamit, amit nehéz megtenni.
Valamit, amit nehéz kimondani.
- Hogy a körülmények? NEM.
- Bátorság
- Szeretet
- Döntés
Mikor szűkül be a világ?
Amikor úgy érzed el kéne futni. Elmenekülni a nehéz helyzetektől.
Az tény, hogy van olyan helyzet, amiből menni a jó döntés és kellő bölcsességre van szükség, hogy az ember felismerje, mikor jött el az idő a távozásra. De az nem menekülés.
- A szabadság az, mikor beleállsz a helyzetekbe.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
