Szeretet mindig győz

"A szeretet mindenekelőtt a csendben való figyelem. Szeretni azt jelenti, hogy figyelsz." (Antoine de Saint-Exupéry)

Figyelmesen hallgatsz, mint az empátia vagy figyelsz, hogy mit tehetnél, mint az együttérzés.

A fejlett érzelmi intelligenciához tartozó érzelmek, tulajdonképp cselekedetek.

Az empátia és a sajnálat, a pozitív és a negatív, a bot két végén.

Az empátia előjele pozitív. Figyelemmel hallgatja a másikat és az érzéseivel tükrözik, hogy megérti Őt. Itt a lélek megbékél.

Nem is az a fontos, hogy minden helyzetben pont ugyan azokat az élményeket éljük át. Kereshetünk egy hasonló helyzetet az életünkből. Baleset előtt egy héttel megismerkedtem valakivel, akivel abban találkoztak össze az érzéseink, hogy neki benne volt a gondolataiban, hogy nem biztos, hogy lehet gyermeke, nekem meg ott volt a helyzet, hogy majdnem elveszítettem. Mindkettőnk érzése, gondolata az volt, hogy egy gyermek Istentől kapott ajándék, hogy az élet egy csoda, akár tud járni, akár nem. Hogy alázattal fogadjuk, akárhogy is adja az élet és a legnagyobb gondoskodásban, szeretetben neveljük Őt. 

"Ha nem szólok egy szót sem, csupán hallgatlak, tudom, hogy megkönnyebbülsz. Odaadom a figyelmemet. A csendességemet. A tekintetemet. A drága időmet. Tudom, hogy már az is örömmel tölt el, ha végre meghallgat valaki. Megkönnyebbülsz. Bölcs jóság van a figyelemben." (Müller Péter)

A sajnálat előjele negatív. Lenézi, szerencsétlennek tartja a másikat, önmagát felemeli, bezzeg én. Itt a lélek elfárad, a másik úgy érzi még kevesebbet ér, kilátástalan a helyzet.

"Aki képes más szenvedésén nevetni, sosem emelkedhet olyan magasságokba, hogy a legerősebb legyen." (Fairy Tail c. film)

Az együttérzés a középpontban helyezkedik el, az egyensúlyt adja meg. Hallgat, figyel, kérdez ÉS cselekszik. Itt a lélek mélyebb szeretet állapotába lép. 

Az együttérzésben tisztelet van. Ez már egy érettebb szeretet.

Nem hozzám van köze a másik helyzetének. Tisztelet van bennem, hogy Ő is egy ember. Az is fontos, hogy nem cselekszik bármit, nem önmagától cselekszik.

"Az őszinte együttérzés azt jelenti, hogy nem tépázzuk meg a másik ember önbecsülését." (Naoki Higashida)

Az együttérzés nem csak hallgat, meghall, nem csak néz, hanem lát is. Olvas a sorok között. 

Az empátia hallgatja a másik szavait, az együttérzés tovább megy, meghallja a benne bújó kérést.

Az empátia nézi a másik fájdalmát, az együttérzés meglátja az enyhítés lehetőségét.

A sajnálat mindeközben odadob némi szánakozást, rosszallást, lenézést. Csak magával foglalkozik.

"Az együttérzés, ahogy a szeretet is, átváltoztató erő, amely többek között lehetővé teszi számunkra, hogy a látszat mögött felismerjük a valóságot. Ha valaki ordít, gyakran egy régi fájdalom húzódik meg a háttérben, az ítéletek mögött pedig gyakran régi sérelmek bújnak meg." (Kurt Tepperwein)

Van a Bibliában egy történet, amikor egy férfit megvernek, otthagyják, fekszik a útmentén. Jönnek arra emberek, elmennek mellette többen is, de csak egy áll meg és segít neki.

Kérdés: Mi jellemzi Őt, hogy Ő megáll? Ő miért?

Az az ember, aki úgy gondolkodik, hogy akár Ő is fekhetne ott, aki tiszteli az életet, Őt az együttérzés cselekvésre fogja indítani. Akinek a szívében nagyobb a szeretet…

Nagyobb annál, hogy ”nehogy már én segítsek, mikor én vagyok valaki, egy elöljáró, egy vezető”,

nagyobb annál, hogy „dehogy segítek, nekem is megvan a magam baja”,

nagyobb annál is, hogy „mi hasznom származik abból, ha segítek”,

és nagyobb annál is, „hogy, ha ezt meg azt megcsinálod, akkor majd én is csinálok valamit”.

Nagyobb az önzésnél. "A szeretet nem keresi a maga érdekeit." (1Ko 13:5)

Egy szóra kitérnék arra, mikor azt mondjuk: „Úgy sajnálom”

A kutyus aranyos, de hacsak nem ilyen cukisággal mondjuk, akkor ez is magában hordozza a negatív pólust. Sajnálom, hogy neked, most ilyen rossz lett vagy akár a saját szemszögemből, hogy én ilyen béna vagyok. Igazán egyikre sincs szükségünk, vagy legyünk cukik vagy kérjünk inkább bocsánatot. :)

Az új életünk első kérdése az volt, mit szeretnék én, hogyan bánjanak velem, ha én feküdnék ott a kórházi ágyon. Az egyik válaszom az volt, hogy ne mondjanak le rólam, ha kilátástalannak tűnik a helyzet, akkor sem. A másik válasz az volt, hogy szeretném, ha lenne mellettem valaki, aki az én érdekeimet képviseli. És az is eszembe jutott ennek a kérdésének kapcsán, hogy szeretném, ha nem a hiányosságaimat dörgölnék az orrom alá, csak látnák az embert.

Az új életünk óta már nem Noel testéhez beszélek, nem a cselekedeteihez, hanem a lelkéhez, személyiségéhez.

Úgy vettem észre, hogy mire felnőtté válunk, elfelejtünk kérdezni. Egy gyerek sokat kérdez, hogy megismerje a világot. Sose gondoljuk, hogy már eleget tudunk.

Hozd vissza az életedbe a kérdéseket. Hallgass, figyelj, kérdezz, cselekedj.