Szeretet mindig győz

Avatar című filmből származik a cím. Nálunk 2009-ben jelent meg, egy évvel Noel balesete után. Ez a mondat nekem nagyon valóságos, a mindennapjaim része. Nézlek, de vajon látlak is?!

Sokáig hagytam, hogy érjen ez a bejegyzés. Megvolt a címe, volt pár vázlat mondat, de az érzések, élmények nem akartak kerek egésszé formálódni. Közben Noel levizsgázott, befejezte az általános iskolát. Sűrű napjaink voltak, így hagytam is. Nem rég a kezembe akadt egy könyv, ami meglökte a gondolatokat. David Eagleman „Az agy” című könyve, amiben egy fejezeten át érzékelésről ír, főleg a látásról. Ő ezt fizikaibb úton boncolgatja, hogy az agyunk hogyan hozza létre a képeket.

Fizikai oldalról nézve is a látás nem önmagában alakul ki, hanem a mozgással együtt. "Richard Held és Alan Hein, a Massachusetts Műszaki Egyetem kutatói két kis cicát tettek egy hengerbe, amelynek belső falát csíkosra festették. Az egyik maga gyalogolt, a másik egy gondolában utazott. Mindkét cica ugyanazt látta, de csak annak a cicának a látórendszere fejlődött ki megfelelően, amelyik össze tudta hangolni a saját mozgását a látvány változásával." - idézet David Eagleman könyvéből. 

Látni tehát egy összetettebb folyamat és ez igaz a lelki dolgokra is. Szükség van hozzá több érzékszervre és tudatosságra és fő hozzátevő, amit nagyon fontos beletenni az üstbe, a szeretet. Meglássam azt, aki valójában vagy, a szomorúságot a mosoly mögött, a boldogságot a könnyek között. Csak a felszín kapirgálása az első érzékelésre támaszkodni. Természetesen nem szeretném ezt negatív értelemben használni. Ítélkezés nélkül, olyan, mintha nem jártunk volna iskolába. Jártunk oviba és annyi tudásunk van, amit ott megszereztünk. A másik észlelése lehet ennél jóval több. Viszont a könnyedsége, hogy gyakorlással hamar megy. Lenyűgöző az emberi szervezet. Az információterjedésének sebessége 10-100 m/s. Tudatosságra az elején van szükség, később, mint a többi megtanult dolog, ez is automatikussá válik.

A 8. osztályos irodalomban van egy olyan szó, hogy szinesztézis. Azt jelenti, hogy több érzékszervvel érzékelhető dolgok/fogalmak egymáshoz kapcsolása. Pl. "Halvány, szelíd es komoly ragyogás" vagy "Titkok illata fénylett a hajadban". A ragyogás lehet-e szelíd es komoly? A titoknak van-e illata, az illatnak fénye? Mégis értjük. 

Mindez nem a költészet sajátja, hanem az emberé. Mindannyian képesek vagyunk elsajátítani, hogy a hozzánk közelálló emberekről tudjuk, hogy kik Ők. Kapcsoljuk össze az érzékszerveinket. Ahogy a természet nem szól hozzánk, mégis megtanulhatjuk érteni, amit mond, igaz ez azokra az emberekre is, akik hallgatnak, vagy más "nyelven" szólnak.

Noel a baleset helyszínén hagyta az artikulálás képességét. Szándékosan nem azt mondom, hogy nem beszél, mert ez nem igaz. Beszél, de nem artikulál. Nagyon fontosnak tartom, hogy hogyan gondolkodunk a dolgokról, mert befolyással vannak az érzéseinkre, cselekedeteinkre, szavainkra, döntéseinkre.

Ahogy kinyitotta a szemét a kórházban, ahogy megrándultak az izmok és érzelmekké, gondolatokká alakultak az arcán, megértettem mit mond. A kulcs, a békés figyelés.

Rengeteg mindent nem érzékelhetünk a világból, de ez a képesség megadatott. Fejlesszük és éljünk a lehetőséggel, hogy többet észlelhetünk másokból, mint ami elsőre adja magát. A nagy igazságok, mint a fa mögött van egy erdő, igaz ez arra is, hogy a csend és a mozdulatlanság mögött egy gyerek egész kis világa rejtőzik.

Amit nem hagyhatok ki, Ő Isten. Vagy hívhatod sorsnak, gondviselésnek, ahogy tetszik. Mennyi, de mennyi hibát követünk el életünk során, Nála mégsem kérdés, hogy jók vagyunk-e. Így, csak a szeretet képes látni. Amint bekúszik a félelem, a gyűlölet, a kétely, a bizalmatlanság (önmagunk iránt is), már nem látunk, csak nézzük, ahogy ezek a szavak, érzések manifesztálódnak. Mikor szeretjük önmagunkat, az életet, másokat, akkor vagyunk képesek látni. 

Látom Benned a jót! A legnagyobb hiszti közepén is. Látom Benned a többet, mint amit magadról gondolsz. Nincs szükség szavakra, hogy tudjam ki vagy.

Látlak Téged!