Amikor gyermeked magabiztos, akkor célokat tud kitűzni és eredményesen cselekszik, hogy el is érje azokat. Jó döntéseket tud hozni. Ez szükségtelenné fogja tenni a támaszkodást. Azt gondolom, az apának is fontos szerepe van ebben. Engedd meg a gyermekednek, hogy felfedezhesse a világot maga körül. Nem az a lényeg, hogy sose essen el, hanem, hogy sose bíráld érte. Az oltalom légy, aki bekötözi a sebeit. Ne mondj olyat, hogy "Én megmondtam", ne Te légy az, aki miatt megbotlik, add Neki a bizalmad. Mutasd meg neki a szabályokat, irányokat, de ne old meg helyette a feladatot. Ha megtanítasz Neki egy új dolgot, utána engedd, hogy Ő csinálja. Ne hagyd magára, ha elakadt, vezesd rá a megoldásra. NE okoskodj!!! Nem az a lényeg, hogy Te milyen okos vagy, a gyerek mennyire tudatlan, hiszen ez természetes, hogy nincs olyanról ismerete, amit nem élt még át, de nem lesz kedve Tőled tanulni, ha ezt az orra alá dörgölöd, viszont, ha tiszteled és komolyan veszed, akkor meg tudod tenni azt, amit a szülőség valójában jelent, hogy felkészíted a gyermekedet a felnőtt életre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
